szent Mihály ezer Szemmel
könnyezik rebben-mered
vádol dermedt félelemben
hunyorgó-pislogó Szemek
égő kontúrjuk lobveres
(lélek - álmatlan éjjelen)
magSzemek szélszórta rendben
kelnek sortalan vetésben
gyilkos jégverésben
gabonaSzemek pokol raktárában
tűzben, ördög magtárában
égnek könny-csirázásban
falra felkent feslett ördögök
féltik az istenadta örömöt
hiába hányják tüzbe a bűnöst
a siralomvölgye süllyed
lángpallos ítéletet sürget
hetedíziglen vétlen Szemünkre
*
Már nem fentről sugároznak
a megígért fények,
hullámok nyelik el
a tétova megtévedtet.
Megbéklyóz, elemészt
a szarva-nőtt rettenet.
Felbúgó harsona hangja terel,
hová az út kikövezett.
Ki sejti? Mi rejti?
Mitől bűn az emberi,
hogy vérem véredet szereti?
Emelj magadhoz,
fogd kezünket!
Ki, ha ilyet Isten nem tehet?
