a téli erdő csendóráin
sóhajtva nyújtóznak
a nyersezüst levegőben
Pilis pucér fái
*
puhán zökken a léptünk
a roppanásban rémülten
búvik meg az avar
*
zuzmara kristályok villannak
a fagyközeli fényben
amint a boldogság-hiány cikkan
a feszült városi létben
*
zuzmara pehely zizzen
a decembervégben -
vagy csipkeverőnők cérnaorsói
surrannak a kibomló képen?
*
anyai egyenlőséggel
lassu percegéssel lepik be
az alvaélő és a csonkaholtan csüngő ágat
a hamis ígéretű fényben tudathasadásos
hol ébredni lustán pislogó
hol meg téliálom-kész tájat
a tél súlyos cseppjei
*
békésen durmol
a csendes esőben
Dobogókői December
egy a ritmusa a Földanya
és a mi szívünkkel
*
halkan figyelem
kezében szótlan kezemmel
a fölénk tornyosuló Hegyet:
méla-belső szendergéssel
burkolózik a kristálypelyhet hullató
paplan ködlepelbe
*
be-leszakadt
meggyűrt föld
szakadéka felett
szakadni kész
sors-idő marcangolta fák szakadnak
a le-felmeredő meredély szélén
*
a köd-álarcot öltött
rejtelmes ég alatt
sejtelem sejlik lépteink alatt
*
lélekzetünk nyomán
lélegzet felhőzik
az indulatát vesztett
hideg-évszak-sejtek között
*
mozdul az élet
szárnytalan szálló széllel
pezsdül az élet
lábtalan áradó vízzel
sejtnyi csendben
duzzad a lélek
jóság hullámzik
testünk felszínére
iszkol a rossz most
a tél sem támad
az égbe kapaszkodó
meztelen fáknak
*
békesség omlik szét
a hegy ráncainak mélyén
köd jelmezében
szótlan merülünk bele
az erdő-templom védelmébe
hirtelen félelem retten
puska durran
hajtó ordít
vad sikoltozik
kutyák hangja vonyít
szilánkokra tört
a kristálypillanat
a puskás-rádiós vonal mögött
egy eszköztelen vaddisznó kitör
ha lenne esélyrádiónk és –puskánk
mi nekik is adnánk
(2006)
