Hosszú decemberi éjeken a hó és eső jön velünk.

Míg te vacogó fogakkal, szitkozódva távozol,

Dehogyis gondolsz velük, akiknek nincs tüzük,

csontlágyító kis meleg fagyos karácsonyon.

Hát, fagyjankóval és a Dolmányossal üzenünk.

Már kopár a tölgyfaág, koldulva kérlelünk:

pulyka, bor, ajándék? Nincs egy fillére sem.

Család sincs - őrá ez maradt:

gyermek nem kacag a tűz körül.

Csöppnyi meleget és segítő kezed -

Szól Fagyjankó s a Varjú – kölcsönözheted.

Mint fagyöngy tövis és kúszó borostyán

örökké kutatod kusza végzeted.

Jószerencséd messze száll, míg az Úrra vársz,

és elsöpri az idő szele otthonod s kényelmedet.

Hagyd! Oszd meg e szent estén örömödet!

Fagyjankó és a Dolmányos veled nevet.

(1976)