Mindenkinek van olyan hozzátartozója, aki mindig késik. A krónikus késők képtelenek a pontosságra. A pszichológusok törik a fejüket, hogy mi lehet e szindróma mögött. Van, aki a klinikai patológiák kőzé akarja sorolni, mondván, hogy ez a személyiségi zavar egy formája, mások tiszteletlenségnek bélyegzik, vagy egocentrizmusnak, a figyelem magára terelésének.

Csakhogy a krónikus késők nemcsak a randevúkról késnek el, hanem lekésik repülőjüket, a vonatot, a munkamegbeszéléseket is, tehát saját maguknak is ártanak. Hogy mégis miért teszik, arról a pszichológusoknak alapvetően 4 feltételezésük van. Ezeket a La Stampa gyűjtötte csokorba.

1.Azért késnek, mert nem tűrik a szabályokat. Hajlamosak lehetnek a lázadásra. Nem tűrik a követelményeket, a tekintélyt, a társadalmi konvenciókat. Lehet, hogy konfliktusos kapcsolatuk volt a szüleikkel.

2.Önmagukat bojkottálják. A bizonytalanság, az önbecsülés alacsony foka viszi erre őket. Annyira önkritikusok, hogy eleve abból indulnak ki, hogy csalódást okoznak.

3.Kényelmetlenül érzik magukat, ha elsőként érkeznek valahová és azt hiszek, hogy azért, mert nagyon izgulnak.

4.Nem érzékelik jól az időt. Nem tudják kiszámítani, mennyi idő kell, hogy odaérjenek a megbeszélt helyre. Ha például a Google Maps szerint a tervezett út 10 perces, 10 perccel a randevú előtt kerekednek fel, nem számolnak azzal, hogy időbe telik, amíg eljutnak a kocsijukhoz, sem egyéb váratlan akadályokkal. Ha belegondolunk, tulajdonképpen optimisták, mert bíznak abban, hogy minden simán fog menni…