A lóbab Olaszországban olyan elterjedt és népszerű, hogy legendák is fűződnek hozzá. Pld. aki a hüvelyben hét babszemet talál, annak hosszú és szerencsés élete lesz.

A lóbab Kisázsiából származik, kereskedelmi utakon került az ókorban Athénbe és Rómába. Hamar elterjedt annak ellenére, hogy a holt lelkek búvóhelyének tartották.

Püthagórász, aki az Égei-tenger keleti részéből emigrált Rómába, utálta a lóbabot, a legenda szerint, amikor üldözték, élete megmentése érdekében sem volt hajlandó átmenni egy lóbabföldön.

Közép- és Dél-Olaszországban már hagyományai vannak a termesztésének és elkészítésének. Azokhoz a zöldségekhez tartozik, amelyeket a „szegények eledelének” neveznek, mert olcsó, ugyanakkor tele van tápértékkel, vitaminokkal, vassal. A mezőgazdaságban vetésforgóban is használják a föld pihentetésére, két gabona között. Előételként nyersen is fogyasztják szalámival, sajttal.

Főtten a leggyakrabban sűrű leves, minestrone lesz belőle. Abbruzzóban, Calabriában, Szardínia szigetén télen sertéshússal főzik. A száraz lóbabot, hogy megpuhuljon, előzetesen beáztatják. A vízbe bort és állati zsiradékot tesznek.

Lazióban áprilisban és májusban, amikor a növény még virágzik, kedvelt a juhsajtos lóbab. Tejes, fokhagymás vízben kell megfőzni, majd meg kell szórni reszelt sajttal. Mentalevéllel tovább ízesíthető. Sült hússal is tálalható.

Tengerközeli régiókban a tenger gyümölcseivel, kagylókkal is készítik, fokhagyma, szárított paradicsom, és fehér bor hozzáadásával. Nem ritka az sem, hogy mártás formájában teszik az asztalra, és természetesen tésztával is kedvelt étel.