szegények szent, egyszerű Krisztusa hozzád tör az ember fia csúcsos tornyaival, pompás üvegablakaival, csipkés ormaival igyekvő-törekvő, lelkét vesztegető téged mégsem, soha el nem érő   az áhitat pillanatát tömjén, imahullámok, zarándokok helyett turisták…

Ahol a pozsgás pünkösdi nap simogat Hullámzol-zöldellsz végtelen a Napban   Ahol a nyári nap alatt a délibáb rezzen Kalászok sárgulnak csendes percenéssel   Ahol sár marasztal az utad mentében És serény a paraszt munkás reménnyel   Ahol eső nevel szétfutó folyókat Arcodba karcolva valódi…

észak lehellete táncol az antwerpeni naplementében, mintha lángban… fürdenek a fényben a vörös téglás házak   lassít az idő, bóbiskol a tenger párájában, gyönyörködik a rajnai ludak násztáncában    kása hangú, fekete fickó száján száll a soul aztán szaxi sír   mellette fehérgalamb…