utoljára ébred nekünk a vörhenypartú tenger apály-tárta hasán lassan kel a reggel megőszült korallzátonyán ma száraz lábbal megyünk éretlen citrom a hétórai nap lassan lépdel lábnyomán színesül a hajnal-szürke part és bágyadtan bújik át a vízbölcső…

örök a homok tapossuk bárakárhányan bámulva szájtátín a sokezeréves multat * Homokvihar és Szmog ma lakodalmat ül Kairó narancsa dereng zaj-szürkébe vegyül * leszálló naptól selymesül a sivatag okkertől mélybarnáig hullámzik a homok pergése lelassul álmos…

 három nap bukik alá - a horizont szentháromsága   azúr kékségesség szegődik koronájának az égbolt egyenlítője narancs-aranyba szalad majd ragyogó sávokra szakad   lejjebb és gépünk alatt az ég szeme alja vesebajos-barna (2005, november, Budapest és Kairó…