Benke Rita alkotói oldala

Rita-galéria

Rita-galéria


Ida, a dolgos (Az Életek című novelláskötetemből)

2024. november 02. - Benke Rita

Akkor kellett volna elgondolkodnia, hogy hozzámenjen-e, megvárja-e, ahogy ígérte, amikor a fiú váratlanul hazajöhetett szabadságra a katonáéktól és olyan gúnyos-csúnyán ráförmedt. Igaz, ugyan az is, hogy az első útja egy kölcsönkért biciklivel Idához vezetett és ezt a javára kell írni. A lány…

Tovább

Konkoi – Platon Karataev

  Névtelen koncert, újra hallott végszavak. Hallhattam volna. Szó és muzsika, most összekapcsolódik. Váratlan teljes. Csarnokvíz csobog, látó retinán folyik. Olvad a hátrány. Látvány és zene, itt összekapcsolódik. A hang hatalma. Ebből valami: fehér és szürke állomány, meg…

Tovább

László-napi haikuk

Luc-bokréta Liliom hava, rózsa, szekfű vérében szirmos margarét’ 2024.06.26   Transzcendens Ölel őselem, víz, fű, zöld. Ég pránakék, ringat, körbevesz 2024.06.25   Luc napjára Megpihen a Föld. A Nap ma felhők mögött, Téged így köszönt! 2024.06.27.   Arany, ezüst, gyémánt A tenger…

Tovább

Májusi este Gyermeknapkor (A Meseversek télen-nyáron kötetemből)

Kicsi babánk, tente-tente ringat meleg májuseste záruljon le pici szemed, nézd, Fóka Fifi már szendereg! Ma kint voltunk a játszótéren volt ott homok, csúszdák, mászókák, meg hinták Márk is, a tavalyi barát. Elmentünk az állatkertbe. ott az óriás pitont kerested, ámde nem volt csak egy medve, és…

Tovább

Végre tavasz (A Meseversek télen-nyáron című kötetemből)

Tavasz van végre, végre, végre, Hóvirág bókol odakinn a kertben. Ibolya illata lengi be a széltől védett tereket. Aranyeső tombol sárgán, boldogító ez a látvány. Nem szürke, már kék az ég, mit úgy vártak a cinegék, Boldogan kiáltják: „nyitni kék”.

Tovább

Vencel, a gyermek családfő (Az Életek című novelláskötetemből)

1929-ben született, június 4-én, éppen abban az évben, amikor a világgazdasági válság is kezdődött. Abban az évben aratáskor havazott, mesélte az édesapja hideglelős hangon, mint, aki lidércet lát. Különös ilyenkor születni, vajon milyen életet szán a sors az ekkor világra jövőknek? Még járni nem…

Tovább

Anyahiány (Az Életek című könyvemből)

Édesanya a helyi Földműves szövetkezet vegyesboltjában eladóként dolgozott a Főtéren. Ebben a legjobb az volt, hogy mi hárman minden reggel együtt mentünk a „dolgozóba”. Először óvodásként, majd az iskolába is. Előbb én értem oda a sulihoz, ez volt hozzánk a legközelebb, elbúcsúztunk és ők…

Tovább

Meseversek télen-nyáron

  "Eső kopog a redőnytokon, este kopog az ablakodon. Itt bent a gyertya lángja lobog, melegen, sárgán, kéken pislog. Kint sün bújik lágy avarba, mókus ugrik a fák odvába. Hej, reggelre megjött a hó, hozzuk elő hát a szánkót. Balázs, Gábor ugrik gyorsan, Dalma, Barni, Blanka rohan. Húzzák az…

Tovább

A történelem ismétli önmagát (Az Életek című könyvemből)

Iván édesanyja, Tánya oly korban született, melyben néha megfagy a szív és az ember nem képes, vagy soha nem is tudott vagy az átéltek során elfelejt szeretni. Tányecska anyja, Irina, a Vörös Hadsereg sebészeként 27 éves korában járt, pontosabban rohant át Magyarországon a menekülő német hadsereg…

Tovább

Asszonyok a vonaton (Az Életek című novellás kötetemből)

Azon a ragyogó hétfői napon, amikor felszálltam a vonatra sima, eseménytelen utazásra számíthattunk. Pontosan indultunk, hétágra sütött a nap, és csak háttérzajként hallottuk a hangos bemondó információját, hogy a szemből érkező vonat hatvan percet késik.  Első Asszony azonnal feltűnt, ahogy magába…

Tovább
süti beállítások módosítása