Néma Költő fűzfán fütyülő
varázsbotjára tűzte az aranynak
álcázott rézangyalát, rákötözte a
lógazesőlábára a védett árvalányhaj-csokrot,
miközben kitágult pupillákkal
és orrlyukakkal táncolt a varázslathoz
nélkülözhetetlen fehérfagyöngyből
rakott máglya körül. A kelta druida
ősökkel büszkélkedő, téesz időkből
ideemigrált, tökalsótól makkfelsőig
bőrbe öltözött falugazda, gyermeki
csodavárással tekintett az égre, de
azon szemernyi felhő sem biztatta
aranyesővel kapcsolatos Ikrek havi
reményeit. Na, most aztán „sírhacc” –
mondta Szürke Füst, aki a kielégítetlenség
keserűségével menekült a kárörömbe
(elvégre valami jónak is kell történni
az emberrel a túlélhetetlenség forradalmi
idejében).
A kis piros Beetle megtorpanás
nélkül…
pásztázta fényszóival a sajnálkozó
iróniától szikrázóan jókedvű eget,
tisztelettel felbillentve karosszériáját
az alvázáról (illik az embereket
köszönteni! – emlékezett vissza
anyukája számtalan intése közül éppen
erre). Sárga Hajcsavaró igazoltan
hiányzott a wicca tanfolyam
„vesszővel-varázslás” órájának
utolsó előadásáról, ugyanis kimagasló
szociológiai tanulmányával, a „Szinopszis
a hajléktalan, munka nélküli, de roppant
vonzó diplomások élet-, munka-
és szexuális kedvének visszaadásáról –
különös tekintettel a premenstruációs
időszak posztfelesleges feszültség
csökkentésére” c. tanulmányával
elnyerte a „ProHeppi” díj ezüst
fokozatát, melyet
a kis piros Beetle megtorpanás
nélkül…
Késik, késik, késik idén a barackfákról
szüretelhető dunai szélvitorlások
érési ideje – mondta a kaporszakálláról
elhíresült Fennvaló, katonai zubbonyát
és racka juh subáját panyókára vetve,
a nagy melegre tekintettel.
Az elhangzottak kulcsmondatnak
bizonyultak az ár-, űr-, jövő- és
a mocsári állatvilág szaporodási
körülményeire szakosodott kutatások,
államilag definanszírozott intézete
következő évi terveinek összeállításában.
És különben is, ami késik, nem biztos,
hogy embernek farkasa, főleg az
egyenlő esélyek tavirózsás víztükrében.
2002-06-14
© Benke Rita, 2002
