tojástáncos délelőttbe
fészkel a vadgalamb
keresztre feszített hangja
amikor a toronyóra
elüti a nyolcat
*
kitagadott bűnbocsánatom
lenyomata
véres árkot koptat
a térdeplő bársonyába
feneketlen mélybe hull
a kificamodott bűnbánat
tövises kínmorzsája
*
szorítsd a kezem
sebes szívedre
Agnus Dei
sejtjeimbe visszhangot
ütnek a gregorián
csengettyűi
*
nyolcágú gesztenyefák
öltik karjukat
a húsvét szagú templom
harangkondulásába
és a visszatért tévelygők
halomba hordják
vétkeik aranyát
(megül az égreszálló
tömjénfüst
a hitetlenek torkán)
*
ragadj magaddal
vadon nőtt képzelet
húzz csak tovább
böjtfaló valóság
*
székesegyház hegyen
hívő fák és emberek
ringanak reszkető
kocsonyás térdeken
együtt mormolják
a tavaszi rügyimát
a napszagú litániát
*
eggyé vált tenyerünk
rács-ujjú résein át
feszítve szökik a feltámadás
mint az önmagából indult
egyfejűből magára talált
két koponyás sárkány
*
sziklába vésem erdei lélegzeted
feltámad az elfásult ünnep
a húsvét-hajú szárnyas szélben
2005- április 20-21
