34.
Tömjén
Miért nem lep meg, hogy a tömjénben egyre több a hamis és ezzel szoros összefüggésben és fordított arányban, mint reciprok a törtek között, egyre kevesebb a valódi, a gyógyító hatóanyag.
Mint a valódi? – kérdezhetném magamtól, ha nem én írtam volna az előző sorokat.
Olyan ez, mint, amikor azt kívánom, legyen az Apámnak, ami neki a jó. Pedig egész életünkben, ha máskor nem, a születésnapján általában, hosszú életet, egészséget, boldogságot és hasonló sztereotip frázishalmazt kívánunk embertársainknak.
Aztán eljön az idő, amikor a hosszú élet már inkább a rossz kívánságok, máskor meg egyenesen az átkok kategóriáiba sorolhatók.
Így van ez 2012. november elején is.
35.
Tömjén 2.
Azt írják, mondják a spirituálisan fejlett, a nyitott homlok- és koronacsakrás, a láthatónál többet és tisztábban látók, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
Vannak helyzetek, amikor néhány pillanatra ez sikerül, és büszke-boldogan lubickolok a győzelembe, de aztán mindig történik valami és újra, meg újra ágaskodnak bennem a tehetetlen harag, düh és gyűlölet tömjénnel is csak nehezen csillapuló hullámai, ha N.P.-re és a tetteire gondolok.
Azt is állítják, hogy ha sokat foglalkozunk valakivel gondolatban, érzelmeinkben, akkor saját energiáinkat elvesztve éppen azt tápláljuk azokkal, akiknek ebből utoljára, vagy egyáltalán nem adnánk.
Remélem a tömjén által sikerül nekem kiűzni gondolataimból, érzelemvilágomból azt, akinek mostantól a nevét sem akarom kimondani.
- december 17.
36.
Az életem
Életemben már kora gyermekkorom óta gyakran előfordult, hogy ideig-óráig idegenül éreztem benne magamat. Mi több, néhányszor előfordult, hogy legszívesebben levetettem volna, mint váltani való fehérneműt.
Időnként egyszerűen csak úgy voltam benne, mint az átutazó idegen, aki lelkesen járja körül a hely nevezetességeit, szenvedélyesen kattogtatja a fényképezőgépét a parkokban, tereken elhelyezett szobrok körül, a falakra rögzített márványtáblák előtt, a különféle történelmi, művészi korokból ránk maradt díszes épületek homlokzatánál.
Néha pedig, mikor bemegyek életem egy-egy kapualjába, legszívesebben messze elkerülném, mint azokat a bezáratlan helyeket, ahová a szükségükben menekülnek be az arra járók, ahol olyan érzésem van, mintha a mostaniban vagy valamelyik előző életemben már jártam volna ott, és a helyszínt a szereplőivel, vizelet szagával együtt a pokolba kívánom.
Máskor aztán szerencsém van és valami illatos, meleg cukrászdát kínál az élet, de többnyire csak röviden, nehogy beleszokjak a jóba, és abban is mindig van valami - mondjuk túl drága a „sütemény”, hiszen a számlát a sors soha nem felejti el benyújtani.
- december 17.
- Képeslapok
Odakint meg még a hegyek is ködbe vesznek. Pedig azért van a tél, hogy a természet és benne az emberek is, a nagy tavaszi, nyári, őszi jövésmenés után megpihenjenek. Nagy ravaszság ez, rövid könnyítésnek tűnő ígéretében a télnek, megfeledkezünk arról, hogy jövő tavasszal ott folytattatja majd velünk az Isten, sors, élet, ahol ősszel abbahagytuk.
Bennem meg még most, a pihenés félideje táján is, akkorák a hullámok, hogy ha vízágyban lennének, felfordulna a gyomrom.
38
Maja prófécia
Végtelen sajnálatomra elmarad a világvége 2012. 12. 21-én. Már a ma élő mayaleszármazottak is kikérték maguknak, világméretű csaló összefogásnak ítélve a minden médiát, médiumot megfertőző jóslatot.
Sajnálom, hogy elmarad, mert világunknak talán már csak akkor lenne új esélye, ha tabula rasa-val újra indulhatna.
Kegyetlennek tűnhet talán a gondolat, és nyilván a nagyszámok törvénye szerint sok ártatlan is pusztulna (ld: Ninive). De mindannyian tudjuk, hogy az élet kegyetlen kiválasztódások, kiválasztások sorozata.
Ma, 2012. december 17-én még van 4,5 napunk 2012. december 21-ig.
Már megvettük a következő néhány évre a gyökeres karácsonyfánkat, földlabdával együtt úgy 80 centis, megvan mindenkinek az ajándék, lassan csillapul bennem Apu elvesztésének kínja, és persze ott vannak az áthúzódó ügyek (mint a táblázat alján az átvitel, az új oldal tetején meg az áthozat). Cipelhetjük tovább a láncainkat.
- december 17.
