„Articsókának gyengéd a szíve, kívül páncél borítja” – írta róla Pablo Neruda. Nem a Nobel-díjas chilei költő volt az első, aki észrevette ezt a kettősséget.

Már az ókori görögök is legendát faragtak körülötte. Künaréhoz, egy gyönyörű lányhoz hasonlították tüskés természete miatt, miközben beleszeretett Zeusz és a többi olümposzi isten. Zeusz, akit visszautasított, bosszúból articsókává változtatta a lányt. A történetet a növény latin neve, a Cynara Cardunculus Scolymus is őrzi, míg az arabok alcacsofának nevezik, akárcsak a spanyolok, a mór uralom óta. Az arabokat is elbűvölte kicsit nimfa, kicsit harcos természete. „A víz és a föld lány, olyan, mint egy szűz, akit kardok védenek” – írta róla Ibn al-Talla költő.

Mi most már tudjuk, hogy a növény hermafrodita. Rokona a bogáncsnak és a margarétának egyszerre. Az ókori rómaiak afrodiziákus erőt tulajdonítottak neki. Előételeket készítettek belőle az előkelőségek lakomáira. Amikor 1547-ben Medici Katalin feleségül ment II.Henrik francia királyhoz, magával vitte szakácsait és az articsókát. Készítették, mint ma is, levesnek, rántva, köretnek, húsok, halak, tojás, tengergyümölcsei mellé. Hagymával, paradicsommal, petrezselyemmel ízesítve finom a lasagnában is. 1948-ban született meg Velencében a Cynar nevű likőr, amelynek alapja az articsóka, és 13 különböző gyógynövény.

Az egyetlen különbség, hogy régen minden elkészítési módnál először meg kellett főzni sós-ecetes vízben. Ma viszont már nyersen is fogyasztják. Darabolásnál hamar feketedik. Van, aki citromos vízbe, vagy szódavízbe teszi.

Sok benne az A, B1, C-vitamin, ásványi sókat, vasat, kálciumot tartalmaz.

Kaliforniában van egy szépségversennyel egybekötött napja. 1947-ben a szépségkirálynő nem más lett, mint Norma Jeane Baker, azaz Marilyn Monroe.