Tisztelt Vendégeink, Kedves Barátaink!

Amikor két héttel ezelőtt Ritát utcai baleset érte és be kellett gipszelni a kezét, a műveletet végző hölgy azt mondta: „Ez a kéz sok jót tett.” Amikor Rita elárulta, hogy természetgyógyászként, reflexológusként dolgozik, a hölgy csodálkozott: „Ezzel a művész kézzel?” Bár először találkoztak, ez az asszony, aki évtizedek alatt sok-sok kezet láthatott, rátapintott a lényegre.

Benke Rita valóban sok jót tesz, mert egész lényéből a szeretet árad. Akkor is, ha gyógyít, akkor is, ha fest. Gyógyítóként is művész, festőként is gyógyító, hiszen mindkettőnél a lélek mélyét kutatja, és mindkettővel felszabadító érzést nyújt. Azok számára, akik őt közelről ismerik, állandó bizonyosság, miközben ő állandóan belső úton van, keresi és meg is találja a kézzel fogható és a spirituális szférák közötti állapotokat, azokat a szűk mezsgyéket, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, mert kíváncsisággal vegyes félelemmel kérdezzük: mi lehet ott, mi vár reánk? Ezek az útkeresések annyi síkon zajlanak, hogy nem egyszer előfordult már – az itt látható képek esetében is – hogy egy-egy motívum, figura csak évekkel az alkotás születése után vált láthatóvá, akkor, amikor annak az érzésnek, amit kifejezett, eljött az ideje. Pedig addig is ott volt, mert a tudatalatti megüzente kezének. Mintha maguk a festmények teljesítenék be az örök igazságot: egyetlen állandó van, a változás.

Az átutazók soha nincsenek egyedül: őrzi őket egy hűséges útitárs, vagy maga a cél, de őrök lehetnek a fák aurái, a tengert ébresztő nap, a fények, a színek is. Valamennyien élő, lélegző, eszmélő lények. Ők lételemünknek, a harmóniának hűséges vigyázói, akik akkor is mellettünk vannak, amikor úgy érezzük: a káosz, a kétségbeesés elsodor minket.

Különös egybeesés, hogy éppen ma nyílik itt meg ez a kiállítás a Mária Sándorról elnevezett könyvtárban, napra pontosan 25 évvel a névadó halála után. Éppen tegnap vetítette a Duna TV a Márai színművéből készült Kaland című filmet, amely egyszerre szól az emberi boldogság-keresésről, a társ utáni vágyról, az egymás iránti felelősségről, amelyek erőt adhatnak törékeny halandó létünket. Ahogyan azt Benke Rita őrzői és átutazói teszik.

Rita úgy nyújtja át ezeket az érzéseket, hangulatokat, üzeneteket, hogy mindenki megtalálhassa bennük a csak neki szólót, ami szebbé, gazdagabbá teheti a szívét. Ne siessenek, időzzenek el az egyes képeknél, hagyják, hogy e nyílt titkok megnyilvánuljanak Önöknek.

Göbölyös N. László