A kis piros Beetle megtorpanás
nélkül repült át az ötvenedik szélességi
és huszadik hosszúsági fok fölött,
amikor észrevette a habozva ácsi-
ácsorgó Sárga Hajcsavarót, akire
éppen abban a pillanatban csavarodott
rá a konklávé füstje. Néma Költő
benyitott a templomba és alázatos,
előre megbánó arccal vásárolt egy csokor
Gladióluszt kevés zölddel, fényes
enciklikákba csomagolva a lelki
nélkülözésektől korán megszürkült,
vézna asszonyának, mivel jövőre lesz
még szőlő lesz még lágy kenyér. A tortán
sárga hajcsavarók hirdették Champagne
buborékos ötletét a már a gondolattól is
becsípett násznépnek, Világfájdalom
kisasszony és Terror úrfi lakodalmán.
Az egyáltalán nem mutatós, de annál összeillőbb
párról remekbeszabott beállításokban
kattogtak a fotók a mostanában oly divatos
habos-fodros menyasszonyi ruhában,
szmokingban, a manapság úgy felkapott
kőbányai kamionparkolóban. Néma Költő
tágra nyílt pupillával itta magába a látványt,
amikor különös feszültségtől terhes pusmogás
ütötte meg fülét: a bevásárló központ
hűtőpultjának joghurtjai kegyetlenül
megfenyegették baktériumaikkal az ötdekára
kiszerelt élesztők A-vitaminban gazdag gombáit.
Hát itt már soha sem lesz Kapcsoltam? –
kérdezte rózsagyuris mosollyal a költő, és ekkor
a kis piros Beetle megtorpanás
nélkül…
Késik, késik, késik – mondta Ojajay fi’Capdbe
színtelen szürke hangon, mert a szomszéd
rétje mindig frissen nyírva. Dühében
azonnal indexre tette Wolfgang Amadeus
Mozart Varázsfuvoláját (nem bírja
a fúvós hangszereket), és Bartók Béla Fából
faragott királyfi című művét, mondván
uralkodói posztra keményebb
fából kell embert keresni. Ennek nyomán
Néma Költőben végre felfakadtak a
begyulladt szavak, reményteljes
szívvel nyalta meg a múzsa fülét,
kihegyezte tintaceruzáját, piros tintába
mártotta elavult számítógépét és…
2001. szeptember 21/23.
© Benke Rita, 2001
