Néma Költő harsány hangon deklarálta

az Ország-kép Minél Kedvezőbb Kialakításáért

Felelős Udvari Táj-, Élet- és Zsánerképfestő

Központ előtt: szeretem a vonatokat,

a távolsági buszokat, az egyes villamosokat

és a nyolcvanhatos BéKáVé buszokat.

Kijelentése nyomán – a nagy érdeklődésre

tekintettel – a kis piros Beetle megtorpanás

nélkül korcsolyázott a még barátságos

mérkőzésre is alkalmatlan focipálya jegén,

hanyagul figyelembe se véve az

Association Football lefektetett szabályait.

Ekkor történt, hogy Szürke Füst –

a mákos-megyes beigli recepje szerint –

feltekeredett az állás- és hajléktalan,

amúgy egyáltalán nem mellékesen

szociológiai doktor Sárga Hajcsavaró

egyre vékonyabb derekára. E látványtól

Néma Költő erotikus képek sorával

asszociált (tudatalattijának képernyőjére

kivetült a távolmaradáshoz hűséges múzsa

lenge öltözetű alakja), ám sóvár és forró

testét állottvizes priznicként hűtötte le a

nélkülözésektől korán megszürkült vézna

asszonya édesanyjának hátborzongató képe.

A paradox módon grafomán, momentán

írásképtelen költő, kelta druidák mágikus

jeleit rótta egy játszótér macskakakis

homokjába, melynek nyomán Excalibur

forgolódni kezdett rozsdás hullámsírjában

és a kis piros Beetle megtorpanás

nélkül…

Késik, késik, késik az apokalipszis –

mondta színtelen, szürke hangon a

harmadik antikrisztus, amikor az egyik

kereskedelmi televíziós csatorna

szpíkere nyálcsorgatva kommentálta

a Hátasztán fővárosában megrendezett

szépségverseny eseményeit.

A szeméből hulló önsajnálat és

önmegtartóztatás könnyei mintegy

oltóanyagként gesztenyével töltött

karácsonyi pulykává érlelték a

difizusz-efenzisz hiányától amúgy

alvadásképtelen tehéntejet.

2001-12-8/9

© Benke Rita, 2001