Néma Költő az Országképéért

Felelős Központ előtt – tudja a fene

miért -, de ismét nyomatékosította:

szeretem a vonatokat, a távolsági

autóbuszokat, a villamosokat és a

BéKáVé buszokat. A nagy érdeklődésre

tekintettel a kis piros Beetle

megtorpanás nélkül szedegette össze

Piroska kölcsönkapott kosárkájába

a téliesen kopár tájat csipkébe vonó

dérkristályokat. Ekkor történt, hogy

Sárga Hajcsavaró – a gibraltári-szorostól

tanácsot kért és kapott, majd újabb két

lyukkal húzta szorosabbra az övét egyre karcsúbb

derekán. A világot holisztikusan szemlélő

szociológus megivott egy csajka forró

bablevest, melyet a közelgő ünnepekre

tekintettel egyáltalán nem bableves-éhes

politikusok osztogattak egy gulyáságyúból

a rászorulóknak – Hollós Mátyástól véve

az ötletet – álruhában, és mélységes igazságokra

döbbent rá, pedig... Néma Költő a látvány

nyomán erotikus korgást tapasztalt

összezsugorodott gyomra tájékán és heves

vágyat érzett egy pohár forró ihlet után.

Ám sóvár és vágyakozó lelkét már régen

vattába csomagolta a sok hatásos,

pszichiátere által kényszeresen

felírt gyógyszer és a mostanra már

csak egészen enyhén grafomán

költő kelta druidáktól ellesett recept alapján

vérnyomás kiegyenlítő teát főzött bicegő

sparheltjén – mivel a gázt még tavaly kikapcsolták

nála – a karácsonyi csókhoz nélkülözhetetlen

fehérfagyöngy-csokorból.

A kis piros Beetle megtorpanás

nélkül...

Késik, késik, késik a nostradamusi jóslat

beteljesülése – mondta színtelen szürke

hangon a Jelenések Könyvének Jánosa,

amikor a kereskedelmi tévécsatornák

édes-mézes karácsonyi reklámhadjáratától

megrémülve véletlenül ismét felütött egy

könyvet, szabad utat engedve az ünnepi

világvége-hangulatnak.

2001-12-12

© Benke Rita, 2001