Az elkezdődött jövőben csipás szemmel,

csetlő-botló bokákkal, reményteljes,

remegő szívvel keresgélte Néma Költő

az egyre szebbet, egyre jobbat.

Pedig már megkezdődött – motyogta magában,

miközben a kis piros Beetle megtorpanás

nélkül hegyezte antennáját, de tökéletes vétel

helyett még mindig csak a kényszerű adást

sikerült befognia

A hangját újra és újra fellobbanó lelkesedéssel

kereső költő beszippantotta a látványpékségből

kiáramló illatokat és mély meghajlással

viszonozta Szürke Füst köszöntését:

Allah növelje nagyra szakálladat Effendi! -

aki végre a felhőtlen boldogság napjait élte

szerelmével, Sárga Hajcsavaróval. A költő

meghatódva hajtotta fel a piros tintát

vörösbor gyanánt – úgy sem jutott semmi

az eszébe -, majd váratlanul legyőzte régi

ellenségét, a lelke mélyén már-már tisztelt

és megszeretett önmagát. Végül tettekre

szánta el magát és bevette az ablakpárkányról

a majd egy hónapja kifényesített és kitett,

nélkülözésektől korán megszürkült vézna

asszonya csizmácskáját: hiába, már a Mikulás

(alias Télapó) sem olyan megbízható, mint régen,

vonta le megtört szívvel a Ku-Kluksz-Klan

néhány egyedének csúcsos csuklyáját,

és ugyanazzal a mozdulattal félresöpörte

a negatív fényszögeket és nehéz jövőt jósoló

horoszkópját. A hosszú ideje visszafojtott

indulatok és elfojtott szexuális önmegvalósítás,

valamint a csak félig megérett joghurt

hirtelen robbant ki a költőből, amikor kedvelt

irodalmi lapjának címoldalán különös

felhívás vonta magára figyelmét: Tiltsák be,

tegyék indexre, töröljék el a föld színéről is

a Machbet és a Hamlet című drámákat,

valamint Hófehérkét és Csipkerózsikát.

Ne tűrjük tovább a mindenféle hókuszpókuszra,

kókuszkockákra képes… A költő riadtan

dobta félre a lapot, gyors mozdulatokkal

összetörte a perselymalacot, felmarkolta

a család megtakarított pénzecskéjét és

szaladt az üzletbe, hogy felvásárolja a

teljes mennyiséget kedvenc kókuszos

édességéből. Ekkor teljesen szokatlanul

és váratlanul, kis piros Beetle megtorpanás

nélkül…

Késik, késik, késik, sőt meg sem érkezik

a menetrend szerinti rénszarvas-szerelvény –

mondta színtelen, szürke, a sarkvidéki

levegőtől rekedtes hangú, nagykarácsonyi

illetőségű, de kihelyezett MÁV-krampusz.

Majd könnyeit a kiszáradt szemaforra

locsolva, ítéletektől, elő- és balítéletektől

mentesen egy csoportba sorolta a külsőleg

és felrázva (talán) használható

embercsoportokat. Ezután iniciálékkal ékesített

listát írt, hogy legalább a világirodalom

tragikus sorsú szereplői megkaphassák

posztumusz kitüntetéseiket.

2002-01-05

© Benke Rita, 2002