Fojtó füst feslik

készül felhőhegynek

a nádas egyes szálai

tömbbe tömörülnek

emésztő a láng

nyílik

barna buzogány helyett

egységből kétség

a nádidény

puszta üszökké lett

*

aranykorom elcsúszott az aranyporon

*

Nagypapa-bajszú,

ballagó felhők közül

int rám a „legyints rá!”

derű.

Eső cseppen,

vezeklő cseppek

reszketnek szeplőimen,

fényük jegenye-fejű.

Hol vannak

a gyermeki kedvvel

várt-megélt,

délutánba hajló

víg vasárnapok?

Hol a nagymama-hangú

monoton rózsafüzér-morzsoló

Mária-hívogatók?

Hol a lekváros piskóta,

csipetkés bableves,

az ígért pogácsa –

csakhogy jó legyek?

Hol az összebújás,

ha égdörgés rémiszt,

villámlás ijesztget? –

„Jézus, segíts meg!”

Hol az udvari kemence

lágy kézzel dagasztott

illatos kenyere?

A hármas tükör foltos fénye,

polcán csontkeretes imakönyvvel?

Lapja közé préseltelek

téli tangóharmonika hangja –

itt szólsz a fülemben

nagypapa görcsös ujjain nyílva.

Hol a nyári muskátlik, mályvák,

gerle a kútkáván,

tanonc-fecske a körtefa ágán?

2003.06.20-23