Fonnyad a nyár, emlék lesz lassan,

Mint egy poros levél,

Szél üzen, párás már a hajnal,

Újra őszről mesél.

Barázda-sorokat szánt a tollam,

Papír sír alatta,

A nap is bágyadt fénnyel sóhajt,

Csókja lágyan csattan.

Az udvaron barnuló fűz int:

Szeptember közelít,

Hajamba már elvegyült az ősz is,

Meresztve körmeit.

Fáradt már a nyár végi nappal,

És virgoncabb az éj,

Pirosan mosolyog az alma,

Lemondóbb a levél.

Bor barnán szunnyad hangulatom,

Mélázik a szerda,

Majd végül fordítok a lapon:

Hisz ma még csak kedd van.

2001-08-28