Százezer év gömbölyítette,

tízezer lámpás fényesítette,

mérhetetlen űróceán felnevelte,

Napban fürdő tükörképét

a Föld vonta éjselyembe.

Nézz fel rám! – szólított –

nézd, a számlálatlan csillagot.

Hajnalt hozok karomon,

neked adom a Holnapot,

a tisztára mosott illatot.

Adj fahéj ízt a hajadon!

Sosem látott holdtenger

kettős aura-gyűrűje:

cirkónium és szegfűszeg,

vörösre váltó türkizek,

szemedben ragyogó íriszek.

Éjnyi spirál úton jön és megy,

míg a karácsonyeste

kristályhangon énekel.

Százmilliónyi egyetlen egy

számlálatlan hópehely lesz

egy elsöprő erőfergeteg.

A Megváltó még gyermek,

ártatlan, mint a szerelem,

a negyedik áldott éjjelen

ismét kezedbe adom a kezemet,

válladra gördítem fejemet.

2004.12.24.