TALAPZAT (Piedestál)
vörösbársony sziklák selymén
megkoszorúzott szenvedés
messze harsog a szózat:
test-éjbe rejtett
barlang-sötét méhben
lüktet az örök-égő létezés
az asszonyi lényeg
*
ÓMEN II. III.
jó ómen rossz ómen
kis kövekbe gömbölyödve
teremtőnyi szirtbe vésve
elnémítva mindörökre
a kegyetlen feledésben
újra szülve - mégsem élve
majd új lélekben testesülve
jó ómenben rossz ómenben
megfeszítve végzetében
*
BEJÁRAT A SZIVÁRVÁNYVÖLGYBE
sivárság kell derengésben
tükörképe sárga égen
sirokkó dúl – halott ének:
lábanyomán centis fények
fut dúlva-fúlva vakdühvel
víz helyett a porba veszt
*
eltékozolt rózsaszínek
déli árnyékokat vetnek:
fata morganák lebegnek
(lábszáraik zöld-kékülve)
*
vibrál a vér
vétlen veszik fejét
elgurul az éhhalál
penészvajas kenyerén
*
FELTÁRULÁS
szikla sziszegéssel
hidegkék szemekkel
szemérmetlen veszik bele
a megkövezett feltárulkozás
a mélykék alkonyiságba
az „Elesett harcos”
végső könyörgés-könnye
repedéseket csal
az átvivő-ívelő
megmentő asszonyiságba
*
ELESETT HARCOS
rianás reccsen bátran
holt-harcos szembogarában
patakot nyel el
mellre hullt álla
halni-nemzeni olyhiába
*
A PRÓFÉTA
kúpropogású szent hegy
profétikus spirálkövek
geometria-szabálytalan
sosemlátott terek
mértantalan testek
hirdetik a szabálytalan
szarkalábnyi szabályokat
*
a próféta teste száz fura táján
vétlen viselt ezer ferde ajkán
ordít ahogy kifér a torkán
átvisít rajta a fába szorult orkán
jajra-á-ra jajra-o-ra kitárt száján
dörgi a félelem próféciáját
levethetetlen elhagyatottságát
égbekiáltó magányosságát
hamvába hull egyszemélyes máglyán
jégbe dermed moccanatlan gyáván
vigyor vicsorog fogatlan száján
igét hirdet sivatagi pályán
*
onnan jött
mennybe ment
itt hagyott
cseppnyi csendeket
2003.11.02
