fodros felhőkből botladozott elő
a megbokrosodott Isten
világtalan harmadik szeme

tartsd csipkés tenyeredet
a csíkokban csurranó cseppek
megváltó üzenete alá

emelj magadhoz az elveszett világból
ha tengermélybe süpped
a megvesztegethetetlen lényeg

összegyűrt fények simulnak a kőris varázsleveleire
mikor ujjaim hegyen szikrák penderülnek
és tilalmas tabuk szemlesütve szelídülnek

koboldok karikás ostora kutatja a lidércfények
ellobbant lélegzetét mikor mosolyod
ívfényt vont a szétnyílt ajkaim közé
duruzsolj zsoltárt
zsibbadt fülembe
monoton doboló kihűlt hétköznapokon.

2011