Egy nap, szeptember farkincáján,
együtt úsztunk
három széles és szépséges mosollyal.
Folyékony ezüstben csendesen ringott
körülöttünk a Tenger.
Kissé később,
ömlő lávaként ölelt aranylón,
a felkelő Nap fénye.
Áradó boldogságunkon
lágyan nevetett nyugaton
a lemenő Telihold.
Virrasztó anyaként hűsítette
létezésünk boldog lázát
huszonkilencedikén,
napkeltekor,
Alanyában.

2012. október 12.