Mint a Duna Holdfogyatkozáskor

Sötétkékbe bársonyul már a Nap a látóhatár alatt amikor érkezünk

mégis pirkad bennünk a korláttalan Közöskíváncsiság

amint belénk hatol az áradó megérkezés-felismerés

Tunézia üdvözöl minket

Afrika most átkeresztel bennünk

karjaiban said és saida átmeneti nevünk

tudjuk a név kötelez

tétlen-szabadon hagyjuk hát hogy

nyitott Közösszívünkbe áradjon

a Fény

a Víz

a Hő

a delelésben reszkető Levegő

és átérezzük amint a forró homok-szilícium talpunkon át Közöslelkünkbe rezgi át

spirituális orgazmusát

Ég az ég

déli tüzét Közössejtjeid nedve hűti

hogy fehér bőröm bimbó pórusai

pirulva kitárulhassanak

tízezer gyémánttal villog Közösbőrünk

féktelen-csillámló spirál kúpgúlák aranyozzák

Közöskedvünk amint

Kéktükör kristályokban osztódunk sötétkéken

és Közöslelkünk táguló meridiánjain

felmeredő fényoszlopok ígérnek

anyagtalan-meszkalin élményeket

Közöshajnalunk giccsgyanús fények közt

madárdallal köszönt

halvány sárgán fakul

és rózsásra pirul

narancsvörössel vérző fényverés

dél-fehér arany tündöklés

Afrika Napja ontja fényét Közösfölénk

Közösébredésünkkel a megingathatatlan Közösringatónk

vizes-zöld ölében végre

az Egységgel eggyé leszünk mikor

a Vízben felkelő Közösnapunk fényeivel szemérmetlen szerelmeskedünk

Megéreztük már Közösmindenségünket Közöskörülöttünk

Közösmagunkban majd

Közösmagunkból kívülre áradva

Közösmegbonthatatlansággal ismét

Közösmagunkba hatolva

2009 szeptember