Narancsos a hegy fénylő fátyolában

Aludni tér a lombok altatódalában.

Megtartva őt könnyed karolásban

Erdő nevetgél egy ringató sugárban.

A hegy előtt az árnyék térden hódol

Az áradó dagályból mohón habzsol

Felhőtől csent tollat fúj a szél

Kútjába folyatni hagyja az ég.

Rőt-forró lángként tréfára készen

Míg madarak húznak át az égen

A föld megáll majd süllyed és te

Felfuthatsz az éjbe alkonyuló égre