Csend poroszkál, némán kutat
az ébredő Nap ködében.
Apránként nyer egérutat
hajnal-kísértésben.
Harmattal múló éj ölén
álomittas reggel pislog.
Még kulcsra zártan sír a fény,
csak a gyertya lángja villog,
késik az égkékítő szikra.
Lassan az ősz is szürkül
az idő karácsonyra virrad.
(2002)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
