Ahol a mélybe vezető út
megbotolva bukik
a sorsgyötörte fák akadályain
és a nap megrontott gyermeke
foltot villant
a láthatatlan falak ütközőin
ahol a Megbélyegzett Lét
segélykérőn
ránk veti fáradt tekintetét
*
Lassan szánkázó
lopott fellegek
ólmos-fáradt kékje
szomorodik át szemünk láttára
a mocsár-sűrű lombkoronák között
hogy sápadt belenyugvással
zuhanjon le
a mohó Alsóbirodalom
karmos katlanjaiba
*
Hol elmosódott Életvonal avarában
csetlik-botlik az erdő fénye-árnya
hol a lombon átüt egy-egy tétova sugár
ott leroskad a zöld
amint a téren az Élet vánszorog át
*
és feltöri szemünk sarkát
a sors cipőjének
vasra vert kérge
És zöld
réteken
megbicsaklik
a Remény fátumfestője
És eltévedt vaspatkók
ütnek lyukat
a vétkesen néma égre
*
Felejtsd el hogy
nincs sok idő
legyints rá
hogy perceket ígérő
ott az öröklét
az oszlopfák között
ott eggyé lett
a múlt és a jövő
(2007)
