kézen fogott kor néz vissza
a majdnem elsüllyed világ
tévelygő vándorára
útitárs-csavargók nyomták vállamra
ajándék-faragatlan keresztjeiket
a megtört Időben
gyertyaláng-könnyed
szivárvány-hártyán visz Új utam
az ősmeredélyek felett
még hallom a hátrahagyott
kolonc-golyók pattogását
a szírtekről letört kövek zuhogását
még visszhangzanak a kérdések
amikor belém dobbannak
a hétszer hét vajúdással szült válaszok
csont-meztelenek a léptek
és sötétek a sugarazott gerincek
az igaz Út lávaköves szurdokaiban
amikor a majdnem kihült Hang
új zenét kap a sókristály-pergető
tétova előretekintésben
*
rózsakvarc-lét edződik
a hegyről lefutó víz
szabad vésője nyomán
új moha nő a hordozórakéták
kihűlt hamujával kövezett
sugár mutatta úton
mint hivalkodó kalapdísz
feltűnés létű angol hölgy
őrült kalapján
úgy tűzte fel magát az Újhold
a szellőzők kéményeire
a Szőlő utca panelján
lassan hintázva süpped
újkezdet-alacsony pályáján
Jel: új korom hajnalán
*
kigombolt létem
sugár-szabadon bomlik
a téli szürkeségben
fellobbanó szivárványívvel öleli
a gyógyult és gyógyító létezést
a Mikulásvirág vörös levelén
egy kép síkján szétönti
a Narancsban áradó
kizökkent világot
a sivatag Sárga homoktörmelékei
tettel töltik fel
az Újrezgésű Jelent
tavasz-Zölddel zsong-bong
torok-Kékkel harsog
felnyílt szemem felett Ibolya
és fehérarany ernyő védi
rózsaszín Újszülött létem
gyenge-fényes bőrét
(2008)
