Hosszú decemberi éjeken a hó és eső jön velünk.
Míg te vacogó fogakkal, szitkozódva távozol,
Dehogyis gondolsz velük, akiknek nincs tüzük,
csontlágyító kis meleg fagyos karácsonyon.
Hát, fagyjankóval és a Dolmányossal üzenünk.
Már kopár a tölgyfaág, koldulva kérlelünk:
pulyka, bor, ajándék? Nincs egy fillére sem.
Család sincs - őrá ez maradt:
gyermek nem kacag a tűz körül.
Csöppnyi meleget és segítő kezed -
Szól Fagyjankó s a Varjú – kölcsönözheted.
Mint fagyöngy tövis és kúszó borostyán
örökké kutatod kusza végzeted.
Jószerencséd messze száll, míg az Úrra vársz,
és elsöpri az idő szele otthonod s kényelmedet.
Hagyd! Oszd meg e szent estén örömödet!
Fagyjankó és a Dolmányos veled nevet.
(1976)