Annak ellenére, hogy a hivatalos nyugati orvostudomány szkeptikusan fogadja, a floriterápia egyre szélesedő népszerűségnek örvend. Azok a virágesszenciák, amelyeket Edward Bach wales-i orvos alkotott meg 100 évvel ezelőtt, ma is keresettek és azóta továbbiakkal gyarapodtak. A floriterápia volt a témája a közelmúltban egy milánói nemzetközi konferenciának.

A tanácskozáson beszéltek Bach kísérleteinek aktualitásáról, de azokról az esszenciákról is, amelyeket eredetileg ausztráliai őslakosok készítettek és amelyeket ma is természetes fájdalomcsillapítónak használnak az ötödik földrész számos kórházában.

Bach doktor 38 féle esszenciát állított elő. Ezeket két csoportra osztotta aszerint, hogy milyen problémára használatosak. Voltak készítményei a félelem, a bizonytalanság, a közömbösség, a magány, a kétségbeesés, a mások iránti túlzott aggodalom ellen. Ezeket tekintette valószínűleg kora legelterjedtebb lelki bajainak.

„Az emberi psziché árnyalatai nyilvánvalóan sokfélék és ma sok szát esszencia létezik. A modernebbeket olyan helyzetekre alkották, amelyeken akkoriban nem is gondolkodtak, például amelyek az ösztönökkel vagy a női energiákkal voltak kapcsolatosak” – magyarázta a konferencián Giusy Messina pszichoterapeuta.

Az esszenciák előállítása és alkalmazási módja azonban ugyanaz maradt, mint Bach idejében.

A vízbe tett szirmokat a napra kell kitenni vagy fel kell forralni, majd az így kapott folyadékot alkohollal összekeverni. Minden esszencia Bach által alkalmazott módon készül, abból kiindulva, hogy a természet gyógyítani képes a lelki diszharmóniát.

A kutatók nagy része azonban ezeknek az esszenciáknak csak legfeljebb placebo hatását ismeri el. Nem tartják ezeket alkalmasnak olyan pszichológiai patológia kezelésére, amelynek kémiai, molekuláris összefüggése van. Ilyen esetekben szerintük a virágesszencia csupán kiegészítőként szerepelhet.