Ha ösztönösen döntünk, jobban ragaszkodunk álláspontunkhoz, mintha észérvek alapján tennénk, de az esetek többségében ez nem válik hasznunkra.

A döntések mindig kettősek. Nemcsak valamiről kell dönteni, hanem arról is, hogy milyen módon hozzuk azokat.

Dönthetünk alapos mérlegelés után, logikus, racionális módon, vagy érzelmi alapon. Ezt boncolgatja egy tanulmány, amely az American Psychological Association lapjában, az Emotionban jelent meg.

A Toronto Scarborough és a Yale egyetem két kutatója – mindkettő marketing-szakember – azt kérte 45     embertől, hogy válasszanak egy DVD-lejátszót, majd egy vendéglőt. Azt is kérték tőlük, hogy egyszer válasszanak megfontoltan, máskor ösztönösen, észérvekre hallgatva.  Ezután különböző kérdéseket tettek fel nekik, amelyekkel azt tesztelték, hogy  döntéseik mennyire tükrözik tevékenységüket.

A kísérletek alapján a kutatók úgy látták, hogy az ösztönös választások személyesebbek voltak, jobban kifejezték az illetők személyiségét és ezeket kitartóbban is védték.

„A népi bölcsesség azt mondja, hogy nem lenne szabad beleesni a megérzés csapdájába, mert a gondos értékelés a biztosabb út a jó döntésekhez, de nem tudunk szabadulni attól, hogy amit érzünk. Kísérletünk azt mutatja, hogy döntéseikben az érzelmekre alapozók úgy látják: a választott döntés jobban megfelel az egyéniségüknek. Ezért védik olyan erősen” – magyarázták a kutatók.

De az ilyen döntés sokszor nem eredményes. Fennáll az a kockázat, hogy ezzel az illető túlságosan ragaszkodik elképzeléseihez, elszigetelődik és túlzásokba esik. „Amikor politikai nézeteinket is így választjuk meg, meggyőzzük magunkat arról, hogy akkor helyesek, ha eszünkbe sem jut, hogy egy kicsit is hibáztunk. A mentális nyitottság és az egészséges mérsékletesség jobb eredményt hozhat” – vélik az amerikai és kanadai kutatók.