Tudjuk, hogy mennyire fontos a mozgás, mégis hajlamosak vagyunk a lustaságra. A Neuropsychologia című szaklapban megjelent a genfi és a British Columbiai egyetemek kutatóinak tanulmánya, amely ennek okaira próbál magyarázatot adni.

A kutatók 29 fiatal felnőttet hívta meg a kísérletre. Számítógép elé ültették őket. A képernyőn gyorsan változó kis képeket láthattak, amelyek fizikai aktivitást, illetve inaktivitást ábrázoltak. A részvevőknek a saját profilképüket kellett a lehető leggyorsabban elmozdítani a fizikai aktivitást mutató ábra felé, eltávolodva az inaktív ábrázolásától. Közben elektródákkal figyelték az agyukat. Azt tapasztalták, hogy ennek a feladatnak az elvégzése jelentős erőfeszítést igényelt.

Bár az üzenet, miszerint a mozgás fontos, erős és világos, kevesen folytatnak rendszeres fizikai tevékenységet – mondják a kutatók és lehetséges magyarázatnak tartják, hogy agyunk erőtakarékosságra van beprogramozva. „Az energiával való takarékoskodás fontos volt a túlélés szempontjából attól kezdve, hogy  hatékonyabb lett az ember az élelemszerzésben, a szexuális partnerért folyó versenyben, a vadállatok elleni harcban. A fizikai inaktivitás elleni küzdelem csődjének azok az agyi folyamatok lehetnek az okai, amelyek a fejlődés során alakultak ki és erősödtek meg – mondják- és ami automatikusan megy vége, azon nehéz változtatni. De annak megértése, hogy milyen folyamatok játszódnak le, az első lépés a lustaságtól való megszabadulás felé.”