A szaglás eredetileg azért fejlődött ki, hogy tájékozódni tudjunk – állítja egy tanulmány, amely a Nature Communications-ben jelent meg.

A szaglás az állatoknál egy kicsit úgy működik, mint egy GPS: Segíti őket a zsákmány megszerzésében, az ellenségeik elől való menekülésben. Ez indította el a kutatók figyelmét arra, hogy agyi szinten összefüggést keressenek a szaglás és a térbeli tájékozódás között.

A montreali McGill egyetem kutatói 57 kísérleti alannyal dolgoztak. Egy virutális városban kellett közlekedniük, majd emlékezetből felidézniük azokat az utcákat, amelyeket bejártak. Utána 40 különböző szagot kellett azonosítaniuk. Kiderült, hogy a jó szaglás jó tájékozódási képességgel párosul.

A mágneses rezonancia is tartogatott még meglepetéseket. a legjobban teljesítők hippokampuszának jobboldali része nagyobb és a baloldali homlokérgük vastagabb. Ha ez a zóna károsul, az illető nehezen ismeri fel a helyeket és az illatokat. Ezt további 9 személy vizsgálatával bizonyították.

A kutatók szerint e két képesség összefüggései megfigyelhetők a madaraknál és a csúszómászóknál is.