Dora Amir, a Boston College antropológusa a Twitteren tette  közzé azokat a testrészeket, amelyek alapvető fontosságúak voltak az ősember számára, de ma is megtalálhatók – sokszor csak maradványokban – a mai embernél, de már feleslegesek. A legismertebb a  farokcsont, de van egyéb is – írta a La Repubblica.

Ilyen a szem belső sarkán látható kis rózsaszínű bőr, amely egy belső szemhéj maradványa, és a szemet védte a portól. A gorillánál megmaradt, de a hozzánk közelebb álló csimpánz szeméből eltűnt. Egyes állatfajtáknál átlátszó és amikor behunyják a szemüket, víz vagy föld alatt is tudnak látni.

Az ősember tudta mozgatni a fülét minden irányba, így mérte be, hogy honnan jönnek a hangok. Ma nincs erre szükségünk, a fül izmai elsorvadtak, viszont mozgékonyabbá vált a nyakunk. Ma már csak kevesen tudják a fülüket mozgatni.

A fülnek lehet még egy másik megmaradt jellegzetessége, a felső részén egy dudor, amely sok emberszabásúnál és az emberek kb. 10%-ánál megmaradt.

A táplálkozás megváltozása, a főtt és párolt ételek fogyasztása megváltoztatta a rágószerveket is. Nincs már szükség nagy, erős állkapocsra, kisebb lett a száj és csökkent a rágófogak száma. A bölcsességfogak sok esetben már nem férnek el, ki kell őket húzni, sok embernek nem is nőnek ki.

A testnek egy másik része is változott. Fektessük le a karunkat egy lapos felületen tenyérrel felfelé, és érintsük össze a hüvelykujjat és a kisujjat. Az emberek 90%-ánál kitapintható lesz egy vékony izom, amely összeköti a könyékkel. A palmaris longus a fáról fára lendülést segítette, ma már nincs rá szükség. Arra sincs hatással, hogy milyen erővel tudjuk megragadni a tárgyakat.

Nemcsak egyes szerveknek van ősi magyarázata, de néhány ösztönös reakciónak is. Például amikor az alig 3 hónapos csecsemő azonnal megragadja azt, amit a tenyerébe tesznek. Ez az ösztönös reflex lehetővé teszi neki, hogy legalább 10 másodpercre megfogjon valamit. Az újszülött emberszabásúakban is megvan ez a képesség, de nagyobb az erejük, több mint fél óráig meg tudnak kapaszkodni anyjukban. Ez számukra létfontosságú.

A másik ösztönös reakció a libabőr. Ha fázunk, vagy nagyon félünk, a karon lévő szőrszálak felállnak. A bundás vagy tollas állatnál ez arra szolgál, hogy levegő kerüljön a bőr és a szőr, vagy a toll közé, mintegy védőréteget képezbe a hideg ellen. Az ősember viszont így akarta megfélemlíteni az ellenséget. A felmeredő szőrzet  a kifeszített mellkast impozánsabbnak mutatta. Mára mindez elvesztette jelentőségét, a szőrzet is megritkult, de azért vannak, akik tudatosan is produkálni tudják ezt a mutatványt.

A fejlődés miatt feleslegessé vált szervek között van azonban olyan, amelyben változott a tudomány korábbi álláspontja. Ilyen a vakbél (féregnyúlvány), amely, tekintettel arra, hogy be is gyulladhat, még ártalmasnak is minősült. Újabban azonban kiderítették, hogy fontos szerepe van a bélbolyhok kialakításában és a fertőzésekkel szembeni védekezésben.