A zaj, legyen az a közlekedésé, otthoni készülékeké, a közelünkben beszélgetőké, állandóan kísér bennünket. Néha már nem is halljuk meg, csak akkor figyelünk fel rá, amikor elhallgat. Pedig a csend nemcsak a fülünknek ajándék, hanem az agyunknak is. Javítja a memóriát, oldja a feszültséget, empatikusabbá tesz bennünket.

A csend volt a témája az Icons-nak, a csendről szóló első nemzetközi konferenciának, amelyet az olasz Patrizio Paoletti alapítvány (neuro-pszicho-didaktikai pedagógiai kutató intézet) szervezett a Római La Sapienzával és a haifai egyetemmel közösen.

Íme néhány téma a tanácskozásról:

A memóriamentő csend. Az állandó zajban élő emberek többet szenvednek alvás és szívzavarokban. Imke Kirste, a Duke egyetem kutatója szerint napi két órás csend elősegíti a hippokampusz sejtjeinek fejlődését. Ez az agynak az a területe, ahol a memória képződik. Ha a kutatások e területen tovább haladnak, új módszerrel lehet kezelni azokat a betegeket, akik a sejtek regressziójával összefüggő patológiákban, depresszióban, demenciában szenvednek. A csend segít a koncentrálásban és a koncentráltság erősíti a memóriát.

A csend csökkenti a feszültséget és enyhíti a fájdalmat. A csend a meditáció egyik jellemzője. Adam W. Hanley, a utahi egyetem tanára ismertette három olyan kutatását, amely a meditáció pozitív hatásaival foglalkozott. Azok között a betegek között, akik műtét előtt álltak, voltak, akinek a meditálás következtében csökkentek a fájdalmaik, kevesebb fájdalomcsillapítót kellett bevenniük és a feszültség is oldódott bennük.

Nagyobb képzelőerő és empátia. A csend ösztönzően hat a képzeletre, és fokozza a másik iránti empátiát. Olga Capira, a CNR munkatársa bemutatott egy tanulmányt, amely szerint a csend lehetővé teszi a süketek számára, hogy jobban felismerjék mások érzelmeit. Az, hogy szavak nélkül, csendben figyelhetik meg őket, nagyobb lehetőséget ad számukra az arckifejezések értelmezésére.

A csend békéjében könnyebben magunkra találunk. A zajok eltávolítanak bennünket önmagunk megismerésétől – mondta Moshe Bar nemzetközi hírű neurológus. Szerinte a meditáció és a csend lehetővé teszi olyan kis jelenségek észrevételét, amelyet különben nem érzékelünk.

Claudio Pellizzeni Lépteim csendje nemrég megjelent könyvében leírta, hogy mit jelentett számára az El Camino. Kikapcsolódott a virtuális világból, visszatért saját gondolataihoz és nyitottabb lett mások felé.

A csend diétája. A Brigham Young és a coloradói állami egyetem szakértői a Food Quality and Prefrence című szaklapban közöltek egy tanulmányt, amelyben azt állítják: a csend fogyaszt. Néhány önként jelentkezőt teszteltek a következő módon: középmagas zenei és egyéb hangokat hallgattattak velük fülhallgatón keresztül és közben enniük kellett. Majd a hangokat kikapcsolták és csendben ettek. Kiderült, hogy a csendben kevesebbet ettek. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy ha valaki csendben eszik, jobban tudatosul benne, hogy táplálkozik – esetleg hallja is a rágás által okozott hangokat – jobban tudatában van annak, hogy mit csinál, míg a zene eltereli erről a figyelmét és tovább eszik akkor is, ha már nem éhes.

A zaj stimulálja a stressz-hormont: A svéd Karolinska és a norvég közegészségügyi intézet kutatásai bizonyították, hogy a zaj hízlal, hogy minden 5 decibel, amely meghaladja a 45 decibelt, 0, 21 cm-vel emeli a derékbőséget. 2075, Stockholmban és környékén lakó embert vizsgáltak és felfedezték, hogy a zaj növeli a stresszt, amely viszont a kortizon szintet emeli. Ez utóbbinak fontos szerepe van a deréktáji zsírlerakódásban.

Csendnap – off-line egy napra: Egészségügyi központok ajánlanak zajmentes programokat. Egy bolzanói intézmény például olyan zajmentes programot ajánl, amelyben a résztvevők gyalog, esetleg mezítláb látogatnak meg olyan helyeket, amelyek a Földet, a tüzet, a levegőt és a vizet szimbolizálják. A visszúton egy tó partján relaxáló gyakorlatokat végeznek, majd egy közös étkezés következik, amely alatt megbeszélik a látottakat. A szervezők tanácsolják a mobilok átadását, helyette egy rajzfüzetet adnak, amelyben mindenki lerajzolhatja, ami megragadta érdeklődését, hogy otthon, fellapozva, újra átélhesse.