Elég egy sokat ígérő cím és az internet olvasói rögtön ráklikkelnek. Nemcsak a sztárpletykáknál van így, hanem sajnos a tudományos álhíreknél is.

Ez derül ki a római Tor Vergata és a londoni Kingston University közös kutatásából, amely a „kézről kézre adott” hírek veszélyességére hívja fel a figyelmet, mert minél többen olvassák és osztják meg, annál többen hiszik igaznak azokat.

Kevesen vannak, akik van idejük és lehetőségük arra, hogy a hírek hitelességének ellenőrzéséhez visszamenjenek az eredeti forrásig, és – legyünk őszinték – a többségnek nincs is erre igénye. Ha azonban a széles körben beszédtémává vált álhírek az orvostudomány legújabb eredményeire, vagy egy új „csodagyógyszerre” vonatkoznak, nagy árat fizethetünk a hiszékenységünkért.

A két egyetem gazdasági és egészségügy-technológiai kutatói 1600 embert vontak be felmérésükbe. Két csoportra osztották őket. Mindkettőnek orvosi vonatkozású álhíreket mutattak, azzal a különbséggel, hogy az egyik csoportnak jelezték azok kétséges hitelességét. Ez azonban nem változtatott a lényegen: mindkét csoport tagjai jelentéktelen különbséggel osztották meg a fake-news-okat, átlagosan 100-ból 60-an, köztük olyanok is, akik nem voltak határozottan meggyőződve a hírek valóságtartalmáról. Tehát ismét bebizonyosodott az a régi igazság: ha egy hazugságot sokszor hallanak az emberek, előbb-utóbb igazságnak hiszik, és ebbe a csapdába sokszor még az átlagon felül tájékozottak is beleesnek. Ez a kutatók szerint azzal is összefügg, hogy a hírfogyasztóknak nem állnak rendelkezésükre olyan minőségi informatív tartalmak, amelyek révén meg tudnák különböztetni az igazat a hamistól.

Ami az orvosi álhíreket illeti, a legveszélyesebbek azok, amelyek az oltások hatásával, vagy a rákszűrésekkel kapcsolatosak. Ezek pedig akár emberéletekbe is kerülhetnek. Az oltásokról szóló negatív hírek nyomán például megnőtt azoknak a betegségeknek a száma, amelyeket oltásokkal meg lehetne előzni, rákszűrések ellenzői miatt pedig fennáll az a veszély, hogy akkor diagnosztizálnak magas halandóságú betegségeket, amikor már nincs mit tenni.