A cikória használata Olaszországban rendkívül népszerű, különösen Lazio tartományban gyökeresedett meg a népi gasztronómiában.

Szülőhazája Görögország. Az ókoriak kicsorának nevezték, és főleg gyógyszerként használták. Dioszkoridész emésztésre javasolta és az idősebb Plinius frissítő hatást tulajdonított neki. Észak-Európában mágikus erejében hittek.

A cikória vadon termett, a 17. században kezdték el termeszteni, amikor a velencei Prospero Alpini botanikus kávé helyett ajánlotta, mondván, ugyanolyan hatása van. Történelmi érdekessé, hogy 1806 után terjedt el, miután I.Napóleon betiltotta a kávé importját Angliából és gyarmataiból a kontinentális blokád keretében.

Nevezték „pásztorok órájának” is, mert délután 4 órakor, amikor a virágai kezdenek becsukódni, jött el a fejés ideje.

Ma már felhasználják a kozmetikában is. A konyhában előételekhez, leveseknek alkalmazzák. 100 grammban 10 kalória van.

Ha salátának készítjük nyersen, a vásárlásnál arra kell figyelni, hogy még virágzás előtti zsengét vegyünk, friss, zöld levelűt. A gyökere közelében lévő, keményebb részt ne használjuk fel.

Ha levesbe tesszük, előtte mindenképpen főzzük 10 percig, egy kis szódabikarbóna hozzáadásával, hogy puhuljon és eltűnjön keserű íze, és csak azután tegyük hozzá  leveshez. A bablevesnek ad főleg érdekes ízt, de jól kombinálható más zöldségekkel is.

Rietiben hagyományos étel: száraz kenyér, cikória, cékla, cukkini, olivaolaj pépesítve, összekeverve jóízű pástétomot ad. Fehér húshoz olivabogyók és apróra vágott cikória, egy kis zöld paprika lehet a köret.

Ki gondolná, hogy még a tojásrántottába is beférkőzhet? 3 tojáshoz 40 gramm cikória és paprika a recept.