Számos csatornán keresztül áradnak a fogyasztók felé a kilóinkat apasztó csodadiéta-ajánlatok. Követőik azonban úgy tűnik, fogyatkoznak.
Ahhoz azonban maradnak még éppen elegen, hogy a szakemberek figyelmeztessenek: nem egészséges például rágógumit rágni éhségérzet ellen – írja a Huffington Post.
A hirdetők diabolizálják a normál csokoládét, helyette a biokekszet és a biocukrot ajánlják, amelyek ugyanannyi cukrot tartalmaznak. Óvnak a búzaliszttől és az élesztővel készült kenyértől, dicsérik a tapiókát és a mandulaliszttel készítetteket. Az ajánlottak sokkal drágábbak és nem igaz, hogy elvetettek feltétlenül ártanak.
Vannak, akik a házon kívüli étkezésnél nem azokat választják, amelyeket kedvelnek. Ha egyébként nincsenek egészségi problémáik, akkor étkezési zavart jelent, ha az étlapon azt választja, amiben a legkevesebb kalóriát talál, ha ízlik neki, ha nem.
Beteges dolog elutasítani minden házon kívüli étkezést azért, mert attól fél valaki, hogy nem talál a menüben „egészséges ételt.”
Vannak, akik aggódnak, ha olyan ételt kell enniük, ami nincs benne az étrendjükben. Aki ettől a gondolattól stresszes lesz, valóban belebetegedhet például egy hamburgerbe.
Van, aki pontosan ellenőrzi, hogy a fogyasztandó étel adagja megfelel-e a megszabottnak. A helyzet az, hogy nincs „ideális adag”. Személyenként, a személy egészsége, befogadó képessége állandóan változhat. A előírthoz való ragaszkodás azonban beteges.
Nem lehet az ételeket eleve stigmatizálni „jó” és „rossz” ételekre. A használt nyersanyagtól, elkészítésének körülményeitől és módjától, a fogyasztó ízlésétől, annak rugalmasságától és sok más szubjektív körülménytől is függ egy-egy étel minősítése.
Vannak, akikben bizonyos ételek bűntudatot ébresztenek, valamilyen hozzá kapcsolódó emléket idéznek fel. Erős elhatározással meg lehet szabadulni tőle, erőltetni fogyasztásukat azonban nem kell.
Van, aki azért sportol, hogy megérdemelje az ételt. Az étkezésnek és a sportnak nyilvánvalóan van kapcsolata egymással, pld. egy maraton előtti energiafeltöltés érdekében egy bőségesebb reggeli vagy egy előző esti bővebb vacsora belefér, de azért nem enni, mert „nem érdemeltük meg”, mert kihagytunk egy edzést, nem szabad.
Van, aki állandóan figyeli mások súlyának alakulását és megdicséri azt, aki fogyott. Az ilyen észrevételek illetlenek, mert a fogyásnak különféle okai lehetnek és nem biztos, hogy az érintett saját akaratából történt, másrészt túlságosan nagy fontosságot ad a testsúlynak.
Vannak, akik előre terveznek olyan napokat, amikor nagyon gazdag étkezést engednek meg maguknak. A probléma itt az, hogy utána hibásnak érzi magát, mondván, elárulta az addigi étkezési korlátozásokat.
A fenti problémák jól mutatják, hogy azzal nincsen semmi baj, ha valaki törődik az egészségével, de állandóan stresszelni az étkezés miatt sem mentálisan, sem érzelmileg, sem fizikailag nem tesz jót.
