Nagyra nyitott, majd gyorsan becsukott száj. Az emlősöknél és a madaraknál a szájnyitás után hosszabb belégzés és rövidebb kilégzés következik, más fajtáknál ez nem tapasztalható.

Az ásítás okáról különböző feltételezések vannak. Kr.e. 400-ban Hippokrátész azt gondolta, hogy ezzel űzzük ki a rossz levegőt a tüdőnkből. A 17.-18.században az orvosok azt hitték, hogy az ásítás növeli a vérben lévő oxigént, a vérnyomást, a szívverést és a vér áramlását. Újabban, hogy hűti az agyat, ha nagy meleg van.

Az igazi biológiai funkcióját ma sem ismerik. Azt tudják, hogy csaknem minden faj ásít. Van, amikor fáradtak, egyes fajoknál lehet a fenyegetés kifejezése, a konfliktusé, a stresszé. Az embernél az unalom biztos jele, de okozhatja éhség, vagy szomjúság is.

Az ásítás lehet fertőző is, különösen az embereknél, a csimpánznál, a bonobónál és a farkasnál is. Ilyenkor az empátia hálózatai aktivizálódnak. 2011-ben angol biológusok tesztelték az embereket és a kutyákat. 19 kutyából 5 ásított viszont. 2013-ban a tokiói egyetem kutatói figyelték meg a kutyák viselkedését. Ők a viszontásítást szociális magatartás kifejezésének tartották inkább, nem a stressznek.

2014-ben a nebraskai egyetem kutatói kísérleteztek. Kutyamenhelyen is felfedezék, hogy némely válaszoló kutyának magasabb volt a kortizonszintje. Ezt úgy értékelték, hogy egyes kutyák stresszelőnek tartják az emberi ásítást, mások nem. Akinek van kutyája, maga is elvégezhet ilyen kísérletet.