Anna Machin brit antropológus hosszú ideje harcol ama nézetek ellen, mely szerint a férfiak teste nem megy át semmilyen biológiai változáson párjuk várandósága, a gyermekszülés és a szoptatás ideje alatt, ezért nincsenek sem fizikailag, sem pedig lelkileg felkészülve az apaságra. Meggyőződése, hogy ennek éppen az ellenkezője történik, és ennek a legfőbb bizonyítéka, hogy többségük nagyon gyorsan képesek lesznek megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket az új kis jövevény igényel. Nemcsak a pelenkázást, a fürdetést tanulják meg, hanem megértik a különböző babasírások jelentését is – írja a Huffington Post.

A hormonális változás jele például ebben az időszakban a tesztoszteron csökkenése a férfiaknál.  E témában Lee Gettler amerikai antropológus tett közzé 2011-ben úttörő jellegű tanulmányt. A Fülöp-szigeteken 624 egyedülálló, gyermektelen, 21 és 26 év közötti férfit vizsgált öt éven keresztül. Megfigyelte, hogy annál a 465 férfinál, akik idő közben apák lettek, az átlagos tesztoszteron-csökkenés 34%-kal nagyobb volt, mint a többieknél. 

Strukturális változások mentek végbe az agyukban is, hogy rendelkezhessenek a szülői feladatok elvégzésének képességével. Ezek hasonlók az anya agyának változásával, az agynak azok a részei aktivizálódnak elsősorban, amelyek a ragaszkodáshoz, a gondoskodáshoz, az empátiához, a gyerekek viselkedésére való helyes reagáláshoz kötődnek. Erre a férfiaknál – ahogy ezt Piloyoung Kim, a denveri egyetem neurológusa megállapította – először a baba első néhány hetében, majd a 12-16. hét között kerül sor. Ez azért fontos, mert a férfiak nem élik át a terhességgel és a szüléssel járó hormonális változásokat, tehát meg kell tanulniuk a gyermekeikhez való érzelmi kötődést.