Ha nem lenne szomorúság, nem lenne értelme az örömnek – mondja Daniela Consales olasz pszichoterapeuta, aki a La Repubblicában ad tanácsokat arra vonatkozóan, hogy miként lehet felülkerekedni a szakítás okozta bánaton.

Az élet fájdalmas, de átmeneti részeként kell az elválást értelmezni – mondja.

A szeretett lény nem viszi magával, amit közösen éltünk át, a pozitívumokat meg kell magunkban őriznünk.

A szerzett tapasztalatot fel lehet használni arra, hogy a következő kapcsolatot óvatosabban válasszuk ki. Nem szabad belevetni magunkat gondolkodás nélkül egy másik viszonyba, csak azért, hogy ne legyünk egyedül.

Lépjünk ki az exünk közösségi oldaláról. Ezáltal megszabadulunk attól a kényszertől, hogy ellenőrizzük, mit csinál nélkülünk, és attól az érzéstől is, hogy mellette kellene lennünk. Ez már a múlt, hagyjuk elmenni.

Végezzünk önvizsgálatot, mit tettünk rosszul, mivel járultunk hozzá, hogy történetünk a végéhez ér, mi az, amit egy jövőbeni kapcsolatban nem szabad újra elkövetni: féltékenység, bizalmatlanság, túlzott elvárások…

Lássuk meg a partner hibáit is. Sokan szakítás után hajlamosak csak a másik jó oldalára emlékezni. Értékeljük minden oldaláról, lehetőleg a legobjektívebben.

Támaszkodjunk a családunkra, a barátokra, akik enyhítik magányunkat. Ne zárkózzunk be, legyünk nyitottak új barátok, új élmények felé.

Emlékezzünk arra, hogy a legfontosabb kapcsolat az önmagunkkal való kapcsolat. Találjuk meg újra azokat a foglalatosságokat, kedvteléseket, amelyekről a páros életben esetleg le kellett mondanunk.

Az érzelmi függőségünket ne helyettesítsük más függőséggel, pl. kényszeres vásárlással, alkohollal, droggal.

Exünkkel kapcsolatban használjunk múlt időt: a jelenben már nincs benne, és már közös „mi” sem. Tanuljunk meg számolni az új valósággal.