A felszín felé törekvő számtalan

buborék a féltékenység irtózatos

zöldködét bocsátotta Szürke Füst

szemére, amikor Sárga Hajcsavaró

ellejtette a hétfátyol táncot kétezer-egy

utolsó éjszakáján, a macsósan durranva,

pukkanva vagy illedelmesen szisszenve

nyíló pezsgős palackok előterében.

A kis piros Beetle megtorpanás

nélkül kívánt boldog új évet unokatestvéreinek

Fauwé Polonak és Golfnak, akik már

többször is szerepeltek különféle

vetélkedők és keresztfejtvények

főnyereményei gyanánt (és ilyenkor

mindig Kis Piros vállalta fel az SzJA-

törvényben kötelezően előírt

tárgynyeremények után járó egy főre eső

és jutó adót). Néma Költő - a jól elvégzett

(csapból víz helyett is folyó) pénzügyi

marketingnek köszönhetően – zsebében

kellemesen nagy mennyiségű EURO-val,

felajánlotta segítségét a gazdasági válsággal

küszködő Argentínának és már előre

tájékoztatta a sajtót, hogy az újesztendőben is

megnézi az Evitát – ezzel is demonstrálva

szimpátiáját a bajba jutott ország mellett,

egyben tanúságot téve globális felelősségtudatáról

is. Ezzel a tettével több hazai politikai

hatalmasság belső elválasztású mirigyében

(különösen epe és máj tájékon) nagy mértékű

ömléseket idézett elő. Ők aztán a költő

felelősségérzetét erősen társadalmi

zavargásra okot adó, rasszista, bal- és

jobboldalineobolsevikfasiszta felforgató

tevékenységnek minősítették, és azonnali

nyomozásra késztették a rendőrséget,

előre megfontolt, karácsonyfák sérelmére,

különös kegyetlenséggel elkövetett

fajtalankodás miatti bűntett kísérlete miatt,

(mely különösen veszélyesnek minősül

a Nagy Tavaszi Megmérettetés előtt).

A kis piros Beetle megtorpanás

nélkül...

Késik, késik, késik Cipolla, a neves illuzionista –

mondta a narrátor az átmulatott éjszaka

nyomán színtelen, szürke hangon.

De nem baj, úgyis az ember a

cserbenhagyó múzsák, az élet és az

illúzió megrontója.

2002-01-02

© Benke Rita, 2002