Sajnos pozitív lett a szövettani eredménye, motyogta az osztályvezető főorvos, a kezében lévő iratot tanulmányozva, talán, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
Négyen voltunk a főorvosi szobában, az osztályvezető, a helyettese, az adminisztrátor és én (meg egy orosz hússaláta - tehetném hozzá Rejtővel szólva, ha vidám kedvemben lennék… de nem vagyok… éppen most vágtak mellbe egy szörnyű hírrel). Ma engednek haza a kórház nőgyógyászatáról egy kisebb, rutinműtét után, most azt hittem a zárójelentésemet kapom meg, de ehelyett ez az eredmény vár.
A folyosón már ott a férjem és a kisfiam, hogy hazavigyenek. Nem értem. Vagy nem merem érteni, amit a doktor mond. Valahogy összezavarodnak az áramkörök az agyamban, mintha köd lenne a fejemben.

Hogy is van ez? A pozitív általában jót jelent, de nem az orvoslásban. Mert itt az a jelentése, hogy van. Van valami, aminek nem kellene lennie. Van valami szörnyű, ami jobb lenne, ha nem lenne.
Egyébként könnyen kifejezem magam, de most nem találom a szavakat a fejemben záporozó kérdőjelektől. Aztán nehezen, de azért sikerül megkérdeznem, hogy ez konkrétan mit takar?
Rákos a méhe, ki fogom operálni – jött a lecsupaszított, ám egyenes válasz.
Hidegzuhany! Bénító hidegzuhany. De hogyan? Az ilyen betegségek nem titkosak? Nem titkolják el a beteg elől, csak a családtagokat avatva be?

Nem mondták, hogy foglaljak helyet, állva hallgatom a „ítéletet”, érezve, hogy kimegy az erő a lábamból, meg kell kapaszkodnom a lambéria szegőlécében a hátam mögött.
Egy hét múlva kell majd visszajönnöm.

Előtte még meg kell otthon mondanom nekik, akiket szeretek. Nekem kell megmondanom, ki kell mondanom.

A családtagjaim sírnak, titokban, de látni rajtuk. A rokonaink, barátaink, munkatársaim látogatnak. Különleges esemény. Igazi rákos.

Senki nem tudja mi lesz most, de a laikusok (és mi mindannyian azok vagyunk) tudomása szerint ez a betegség halálos. Nem számít, hogy csak harminckét éves leszek, az is majd csak két hónap múlva. Unokatestvérem is belehalt az agydaganatába két éve, pedig csak huszonöt volt.

(A novella folytatása Benke Rita Életek című kötetében, megrendelhető a szerzőnél)