Néma Költő ragyogó arccal sietett

el az Aquincumi romok mellett,

egyik-másik előtt tisztelettel megemelve

a kopaszkájára még tavaly vásárolt

hiúság-pepit. A pálfordulatnál

tétovázott egy picit, de aztán tamáskodó

arccal egy júdáspénzt dobott az

italautomatába. A kis piros Beetle

megtorpanás nélkül, undorodva köpte

ki a kólát a maga részéről, inkább

elénekelte az örökbecsű slágert

„Nékem olyan asszony kell…”, majd

zsenge rügyöt bontott a jobb és bal

vállán. Néma Költő felkapta a fejét:

ez az, ez az – gondolta -, ezzel a művel

lerakhatom babérkoszorús költészetem

alapjait, és ugyanazzal a lendülettel

piros tintába mártotta elavult

számítógépét és gyors emilt küldött

a múzsának, aki éppen a dzsungelt

járta egy szafari élén, költőnk eltévelygett

hangjának nyomában. Remélem,

egyszer valóra válok, mint nyílt törésen

a lyukat stoppoló varasodás – ködlött

fel a gondolat a hangja-vesztett úr agyi

és lelki tekervényeinek farkasordító

rejtekében, vad tusát víva érzelmeivel,

akár Toldi a fába szorultakkal.

A felharsant nászinduló könnyeket csalt

a romantikára és szentimentalizmusra

fogékony Sárga Hajcsavaró lelki szemeinek

árkába, gyorsan felöltötte legünnepélyesebb

újságpapír kosztümjét, fekete hajába beletűzött

egy carmenes vörös rózsát. Kívülről nézett

önmagába karolva vett egy kiló meggyet

Bólogató Eper Fától (aki múlt hét óta

bérelte az egyszemélyes élőhal és aprószeg

árudát az új üzletsoron). Nyár van, nyár,

röpke lepke száll hamburgerről fagyira –

sóhajtott a költő élettől korán megszürkült,

vézna asszonya és férjét kivetette

a nyolcadik emeleti konyhájuk

hűtőszekrényébe mindjárt a legfelső polcra,

a fagyasztott gyümölcsök mellé.

A kis piros Beetle (még mindig)

megtorpanás nélkül…

Késik, késik, késik a macskakő letétel –

mondta a ceremónia- és nyomdai gépmester,

meg a focimeccs is döntetlenre áll,

jelenleg 100:100 az ellenfél térdén,

sípcsontján, fején elhelyezett rúgások

száma. Ha nem vigyázunk elszivárog

a játék, mint sumo birkózók hájpárnás

hasizmain a verejték patakjai. Ám a

jószándék útjai is pokollal vannak kikövezve

sziszegte egy rossz indulatú,

megsavanyodott, dobozos tej, mivel ki nem

állhatta a mostanában mindenki által

favorizált kaukázusi kefirt.

2002-06-17

© Benke Rita, 2002