Elpilledtünk. Éhesek és szomjasak voltunk.

Egyszer csak ismét megszólalt puha hangján Második Asszony:

-        Az ember élete tele van megpróbáltatásokkal. Engem és a családomat szinte az ország minden tájára elvetett a sors. 1956-ban tizenegy éves kisgyerek voltam. Apám tanácselnökként dolgozott az S. megyei utolsó, határ menti faluban. Megverték, meghurcolták, pedig soha senki padlását nem söpörtette le, soha nem élt vissza a hatalmával. Engem pedig felakasztottak a társaim a fogasra. Azóta sem tudtam elfelejteni azt a páni félelmet, jeges rémületet, ami elöntötte egész lényemet. Arra azonban képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy mi történt ezután, hogyan menekültem meg. Egyszerűen a félelmen kívül semmire sem emlékszem. De élek, és ez a lényeg.

Ekkor megállt a vonatunk a B-i állomáson. A forgalmista éppen a mi ablakunk alatt integetett tárcsájával, lehúztam az ablakot és megkérdeztem melyik irányban és messze van-e még Székesfehérvár. Ő előre mutatott és azt mondta nyolcpercnyire. Valóban hamarosan feltűntek a város magasabb házai. Ahogy közeledtünk, úgy tért vissza a jó kedvünk. Nagyokat tréfálkoztunk az ismeretlen helységneveken, hol egyikünk, hol a másikunk vett észre valami szépet az elsuhanó tájban: őzek vágtattak át a széles mezőkön, mennyasszony-jelmezes meggyfák bólogattak kecsesen. Majd, amikor Negyedik Asszony dühtől lobogó fürtökkel visszajött és nagy dérrel-dúrral közölte velünk, hogy a kalauz békésen alszik az első osztály egyik fülkéjében, ahelyett, hogy tenné a dolgát és tájékoztatná az utasokat, kitört belőlünk a nevetés, messze elfújva komor gondolatainkat, nehézséget, szomorúságot.

Negyedik Asszony megütközve nézett ránk, sehogy sem értette mi történt, amíg ő a küldetésben járt. Megcsóválta a fejét, lebiggyesztett ajkakkal végigmért bennünket, fülébe dugta a kisrádió fülhallgatóit, durcásan kizárva magát társaságunkból.

Első Asszonynak megcsörrent a mobilja:

-        Képzeljék, otthon azon aggódnak, hogy mikor lesz vacsora… – mint a medréből kitörő, megállíthatatlan, vad folyó, úgy harsant fel öt asszony kacagása.