szikrázó fénnyel fövenyhomokot kvarcol a trópusi nap

szél úrfi hajlít kókuszos pálmát, bókoltat virágbokrokat

fura lények hemperegnek türkizen pezsgő tengerhabban

rajta pihe-puha dunna-gomolygó pára rejt szárnyaló sirályt,

fantasztikus lények angyali-ördögi testét, csodalény mesefigurát,

hűlt vulkán holt hamuján rovarkolóniák szívják, gyűjtik a mannát

széles vásznon film pereg hosszan, háromszázhatvan fokon át

alagút fogaskerekén, kereszt alatt állva-járva krisztusi kálváriát

ösztöni sejtés űzi a lelkem pisla fénye után, félek nem jutok át

élet az élet után: hajszol kandin a vágy, tudni nyugalmat

homlokom csontja mögött zeng a dal, harsog sorozatban

szempillám ágán hajnali harmat szór gyémánt csillagokat

szívem dobbanása visszhangot üt kopár bordám falán

ifjú szívekben virágfüzérek ontanak varázsos pézsmát

ultra rövidhullám paralel dimenzióba visz át lófogatán

csézám hajtva, utasa térdig hajolva, virít dinnye tompora

hatalmas késsel rózsaszín húsban válogat fekete magokat

éj színű mének lobogó sörénnyel nyargalnak rém utasukkal

nézik a népek elkerekült szemmel, mégse csodálkoznak

közönnyel élnek, kiütéses testtel, most már nem várnak

kirakatablak keretében zümmögő lények festenek képet

legyek özönével fantasztikus látvány, kaleidoszkóp féle:

zúgó-búgó kórus alakul, cikázik percenként tíz féle képbe

ablak keretében kör, kocka, káró alakzatba léptek

mint millió pont zizegtek fehér üvegen, feketével

támlás széken ültem tömeggyűlésen félt lépésre készen

98 07 02