Csókod még meleg a számon.
Bőrömön a szeptembervég szele.
Ágyadba visszafekszem,
még őrzi a testedet,
párnádban gödröt hagyott a fejed.
Figyelem az órát,
kizökkenthetetlen ritmusában
közeleg a perc,
Ferihegyen felszáll egy gép Veled.
A keleti ég rózsás türkizben dereng,
álmos-morózusan felhőt dajkálnak
az óbudai hegyek.
Lassan közelítő békés moraj
hoz-visz el felettem,
az erkélyről intek,
érzem lefelé figyelsz.
Az ég óvatosan nyeli el
előbb a hangját, majd a gépet.
Azért sem búsulok,
ránk egy hegyeket átívelő,
felhő-szabta szivárvány nevet.
Te is látod, vagy csak képzelem?
Hiszen egy csepp eső sem esett.
2003.09.24
(Fél hét előtt, amikor elrepültél felettem,
és tényleg egy felhő által
kétfelé vágott szivárvány ragyogott a
hegyek felett.)
Téblábolok (máris hiányzol).
Én itt, te Strasbourg utcáit járod.
Egy csöngetésre várok,
de szótlan a telefon
Aztán mégis…
de hiába rohanok.
Dörömböl bennem
valami aritmiás dobogás.
Nem számolom tovább:
a recepción nem értik neved,
többször betűzöm, dzsí-o-el…
végül megértenek.
És már tőled
izgul a kagyló a fülemen,
mosolyom átér a fejemen,
lehalkul felbolydult szívem.
2003-09-24 este
hajnalban többször ébredek
mielőtt végleg felkelek
nagy ez az ágy nélküled
nekem
2003-09-25
első szombat
első vasárnap
egyedül
nélküled
az ágyadban
éji foglalkozásom
utánad-kutatás lehet
(keresztben
össze-visszafekve
ébredek)
csillogjon az ablaküveg
mire megérkezel
ennem is kellene
az idő már egy fele
(paradicsom
mozzarella
te vetted nekem)
közben tervezem
az ünnepi ebédet
ha ismét itt leszel
- szeptember 28.
Magányomon siránkozom.
Jaj, de szánalmas vagyok!
Nincs étvágyam, rosszul alszom,
a felhőt számolok búbánatomon.
Lelassultak az amúgy rohanó napok.
2003-10-01
