Lidérclepelként lobogó lángok
ragadjátok üstökön
a sors kövei között őrlődő,
bundába bújt telet.
Megfogant a sors
zigótacseppnyi gyermeke.
Múljon a rontás
rabkenyér-keserű rossza.
Mint a rossz vér remegése,
ha blues ritmusa rázza
a rengve kitörő ereket.
Úgy öleljen védőn a kedves
csókból font
ádventi koszorú keze,
ahogy a Chanuka mécsfénye,
az öröm kilencágú gyermeke
körtáncba visz engem.
Peregjen percnyi ezredév,
hulljon ránk megváltó kegyelem,
boruljon fölénk a Teremtő
kibékült jobb és bal keze.
- december 4.
