Mikor ilyesmit már írtam neked

ölelésünkbe belekaroltunk néhány

zsigerben őrzött évezredet

okosan szépen tisztelve az eljövendőket

Mikor a homlokom a homlokodon

s csókunk szemérmét hajam függönye rejti

s legyező fürtjeim felhevült arcunkat hűtik

s egyesülésünk áldozat a Teremtőnek

Akkor nem csupán összeérintkeznek testeink

hanem egy ízlelhetetlen harmónia-ízben

eggyé oldódva össze is érnek

mint az aromák a tegnapi levesben

Miként a tenger

mikor féktelen jó kedvében magába fogad

s még az atomjaival is ölel óvatosan

erejét tudva a világért sem szorítva meg

Mikor végtelen táncba perdülve dalol

s a dal nem ér véget soha

mint a szűz hó fénye a káprázó szemben

egybeteljesül minden akár a lényem benned

a fényed bennem

Mint amikor sámándobbal esőt hívtunk a tikkadásban

majd a szőnyegbombázó esőből olvastunk sorsot

jövendőt melyben a lelked és szépséged

akár az olajfa illata a tenger sója

a nap fotonja fa zöld lombja

elmond el mindent elmond neked rólam

hogy vagy nekem mint a lényeg

mely a holt anyagot lélekkel töltve lelkesíti meg