27. Cicege-ebéd

Tudom én, hogy így csak mifelénk ismerik, ott, ahol a kurta farkú malac túr, a Bakonyon már túl, a Somlón még innen, ahol a vörösiszap volt két éve az úr.

Mondják, rá, hogy berét, tocsni, tócsi, meg ki tudja még mi néven nem említik, de azért csak finom az, akármi is a neve. Na, nem mondom, macerás meghámozni, majd lereszelni a sok krumplit, mert kevésnek neki állni nem érdemes, amint egy serpenyő is csak kettőnél kisebb létszámú családnál szapora a sütéséhez.

Itt tartottunk éppen, hogy hevítettük a gáztűzhely négy lángjából hármon a serpenyőket, és már előre kinyitottuk a konyhaablakot és az erkélyajtót a meleg és sütésszag ellen, amikor „cin-cin-cin” – hangzott az erkélyen felfüggesztett madáretető irányából. Lassan kikukucskáltunk, hogy el ne riasszuk az ebédvendégeket, mikor tisztán hallottuk a férjemmel: „Cincincin, cicege az, mondjon bárki bármit” – csipogta egy kékcinege egy széncinegének, majd kicsippentett egy napraforgómagot a többiből, és huss.

2012. október 9.

 

Palack

Két német turistával, egy fiúval és egy lánnyal együtt szálltam fel a nyolcvanhatos buszra egy szép fényes októberi nap kora délutánján a Várkert Kaszinónál. A fiatalokra figyeltem és az okos telefonjukra, amelyen éppen a busz útvonalának térképe volt látható a Dunával, a Margitszigettel, és ismét csodálattal töltött el a technika fejlődése, mint afféle „műszaki almafabétát” vagy „homo antitechnicust”, ahogy tréfásan jelölöm magam alkalmanként. A Halász utcánál valaki a hátsó ajtónál, ahol mi is álltunk, jelezte felszállni kívánását. Beljebb húzódtam a fiatalokkal együtt, hogy helyet adjunk az idős hölgynek, amikor a bal sarkam váratlan törődő hangot adva, akadályba ütközött.

• Nem tud vigyázni? Még letapossa a derekamat! – dörrent rám egy hang. Nem fogják kitalálni, egy kétliteres üres, valaha Fantát hordozó pillepalackkal kerültem közvetlen konfliktusba. Körülnéztem tétován, hogy hátha valaki leejtette véletlenül, de senki sem akart tulajdonosként jelentkezni.

A mozgó járműben ekkor a német lány is összeütközésbe került vele, aki tétovázás nélkül nyakon csípte az agresszív palackot. Így azonban nem tudta használni az okos telefon térképét. Átvette tőle a német fiú, így meg ő nem tudott kapaszkodni, ezért továbbadta egy ülő kisgyermekes anyukának. A kisgyerek nyomogatta, ropogtatta egy picit, de vele is utálatos volt a palack, ezért előre adták egy rokkant nyugdíjasnak, aki mérgesen dobbantott a botjával nem tetszését kifejezendő, és rögtön továbbította egy Fedél Nélkülinek. Ő nézegette, gusztálgatta a palackot, megszimatolta a kupakját, de nyilván büdös lehetett, mert fintorogva nyomta bele egy éppen beszálló BKV-ellenőr kezébe.

Utóbbi aztán megnyomta a segélykérő vörös gombot tekintettel a rendkívüli helyzetre, és a Nagyszombat utcánál leszállította az érvényes jegy és bérlet nélkül utazó pillepalackot.

2012. október 11.

 

 

29.

Állásinterjú 2020-ban

Kérem, ezt hogy képzeli, honnan veszi ezt a szamárságot? Ki hallott már olyat, hogy a betöltött állásban végzett munkáért munkabér jár a dolgozónak? Hogy képzeli? Ilyen maradi dolgokkal a mi cégünk már vagy két évtizede megszakított minden kapcsolatot. Sőt, a Szervezeti és Működési Szabályzatunk egyértelműen leszögezi, hogy a munkavállalónak havi száznegyven órányi munkavégzés estén nem, ám minden ezen felüli megkezdett órák esetén havi két deci verejtéket és a minimálbér 20 százalékát kell megfizetnie a munkáltató részére az elhasznált villamos áramért, vízért és az egyéb felmerült költségekért.

 

160 ledolgozott óra esetén pedig érvénybe lép a büntetővám, amely már havi két deci vér adására és 40 % rezsi megfizetésére kötelezi.

Ja, hogy így nem érdekli az állás? Kérem, örüljön, hogy lyuk van a kulcslyukon.

2012. október 11.